A négy gyertya
Négy gyertya égett az adventi koszorún. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második gyertya azt mondta:
- Én vagyok a HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ!
Elkeseredésében hírtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.
