2011. január 22., szombat

Síelés

Norbi és Reni már azóta rágja a fülemet, mióta tavaly az iskolával síelni voltak, hogy menjünk el mi is , mert annyira jóóóó volt. Így hát ma feltérképeztük a hervantai sípályát. Felszerelkeztünk forró kakaóval, uzsonnával, biztos ami biztos, elvittük az összes szánkót, hátha nem találjuk meg. Hát nem is találtuk meg elsőre. De a második útbaigazítás után magabiztosan leparkoltunk. Síbérlés, jegyváltás után a "rutinos" síelők már mentek is a sílifthez és megkezdték őrült száguldásukat lefelé. Marcival a szerényebb szánkózás mellet döntöttünk, míg András megpróbált jó képeket készíteni folytonosan azon sajnálkozva, hogy miért nem hoztuk el a nagyobb gépet és az állványt.
A vége felé Marci már nagyon elfáradt és végigfeküdt a hóban.
Tetszett a pálya, szép környezetben van, nem túl zsúfolt, és főleg közel van: kb.15 perc. 3 felvonó és 3 lesiklópálya van. A kicsi felvonó a tanulópálya mellett ingyenes.



 

2 megjegyzés:

  1. Reni valódi kishölgy, a szó nemes értelmében. A táj szép, de én viszolygok minden csúszós, síkos sporttól.

    VálaszTörlés
  2. Szerencsére Reni anyósom alakját örökölte, én már fiatalkoromban is duci voltam.
    Én sem szeretem a téli sportokat, bár gyerekkoromban eljártam apukámmal síelni a Mátrába. Viszont itt olyan hosszú a tél, és szeretném, ha legalább a gyerekeim élveznék. Nekem már az is öröm, ha őket nézem és nem fagyok meg közben.

    VálaszTörlés