Mika Waltari: Palmu felügyelő tévedése

 Egy eseménytelen őszi délelőtt az öreg, kövérkés és kedélyes helsinki detektívfelügyelő azt a feladatot kapja, hogy tapintatosan tisztázzon egy halálos balesetet. A finn pénzarisztokrácia kéjenc semmittevőjét, Bruno Rygsecket holtan találták villájának fürdőmedencéjében. A felügyelő fiatal, lelkes segédjével indul munkába, aki természetesen kétbalkezes, és alig várja, hogy megjelent nagysikerű krimije után új könyvet adhasson ki. A luxusvillában a detektíveket az előkelő inas, Batler fogadja. Meglepetésükre a szalonban szinte az egész rokonság jelen van: az alkoholista unokaöccs, a szép, de szegény unokahug, a különc, vénkisasszony nagynéni, a halott különélő felesége és a családi konszern tehetséges, fiatalon nagy karriert elért igazgatója. Mindegyikük haragszik valamiért Brúnóra és magánügyben kereste fel a "baleset" reggelén. A ravasz és körültekintő gyilkos csak egy kis hibát követett el, de ez is elég a zseniális felügyelőnek arra, hogy az első terepszemlén rájöjjön: a züllött playboyt leütötték, s csak aztán dobták a fürdőmedencébe. A nyomozás során újabb gyilkosság történik, a villában megmérgezik Bruno Rygseck özvegyét. Most már teljes apparátussal lép munkába a felügyelő. Kideríti, mi történt a gyilkosságot megelőző éjszakán. Még arra is van gondja, hogy a haragban levő szerelmeseket - a szép unokahugot és a tehetséges igazgatót - összebékítse, majd csapdát állítson a gyilkosnak...




Egy finn testvérpárt sokféleképpen lehet jellemezni, Mika Waltarinak ehhez elég egy mondat: "De ha, úgy mondjam, Airi Rykämö olyan volt, mint egy tavaszi vasárnap, akkor Aimo Rykämö a maga részéről, legalábbis ezen a napon, a testet öltött hétfő reggelnek felelt meg; egész lényéről a legvilágosabban lerítt a rossz lelkiismeret, a testi és erkölcsi részegség." A helyszín a Rygseck-villa, ahol nem sokkal több mint egy órája meggyilkolták "Helsinki vegyes pénzügyi arisztokráciájának legeslegrandább kelevényét". A kényes ügyet természetesen Palmu felügyelő nyakába varrják, aki azt tartja: "A nyomozás teljesen passzív feladat, mert a megfontolt gyilkosságot úgysem tudjuk megakadályozni."

Igen, Mika Waltari írt detektívregényeket is, és milyen jókat. A Palmu felügyelő tévedését még 1940-ben, a Megmondják a csillagokat 1962-ben, már jóval azután, hogy tagjai közé választotta a Finn Tudományos Akadémia. Palmu felügyelője olyan összetéveszthetetlenül finn, ahogy Maigret francia vagy Ms Marple angol. De erre - mármint az író és a krimi kapcsolatára - csak az kapja fel a fejét, aki nem tudja, hogy Waltari érdeklődése és írói munkássága milyen nagy területre terjedt ki.
Az 1908-ban született finn író teológiát és irodalmat tanult az egyetemen, s a filozófiai tudományok kandidátusa lett, de előbb még húszéves korában megjelent A nagy illúzió című regénye, huszonhét éves korában pedig már az Apáról fiúra című regénytrilógiája, amelyért 1935-ben Állami Díjjal tüntették ki. Hét történelmi regényt írt, közülük legismertebb az ókori Egyiptomban játszódó Szinuhe. Írt verseket, drámákat, meséket, rádiójátékokat - magas színvonalon. Bár műveit több mint harminc nyelvre lefordították, legjövedelmezőbbek a detektívregények voltak, azokból támogatta a finn irodalmat és színházat. (A Fóti Gyermekvárosnak is jelentős összeget adományozott.)