2012. március 7., szerda

Mika Myllyaho: Pánik


A darab három, látszólag sikeres férfiról szól, akik képtelennek bizonyulnak megbirkózni a városi dszungel körülményeivel, ahol a lazaság nevetségesen nagy hangsúlyt kap, az emberekre pedig  óriási nyomás nehezedik, hogy sikeresek legyenek.
Rendezte: Rába Roland
Megtekinthetô: 2012.03.30  21:00
Helyszín: Nemzeti Színház / Gobbi Hilda színpad
IX, Budapest, Bajor Gizi park 1

Az egyik férfi „halott”, a másik „elmebeteg”, a harmadikon „iszonyú a szorítás”. Kettő értelmiségi (testvérek), egy üzletkötő (a barátjuk). Figyelik, gúnyolják, szánják a másikat; botcsinálta terápiákkal orvosolják egymás baját. A pánikot. Tarján Tamás Kritikája.

Hármuk közül a házigazda valóban kezelésre, pihenésre szorul: nemrégiben megjárta a gyogyeszt. Azóta a külvilágtól elszigetelődve, lakásában remetéskedve retteg, hogy megint rettegni fog. Öccsének (amolyan ifjú tévés műsorvezető celeb; épp most rúgják ki) és barátjuknak (utazó liftszakember, akit lekoptatott a felesége) szintén megvan a maga baja.
A fekete komédia nyolcvanöt percben összefogott és ennyi idő alatt bőven fel is dolgozható szituációja ott jó, ahol a Pánik – Káosz – Harmónia kamaradarab-hármas 1966-ban született finn sikerszerzője nem enged a lapos magyarázkodó pszichologizálásnak, s minden különösebb konkretizálás nélkül a túlpörgött, kifacsarodott társadalom, valamint a megpróbáltatásaiban elcsigázott, gyengének bizonyuló egyén – a fiatal középkorú ember – számlája írja a bajt. Általánosságban. Teheti – tehetné –, mert a te mióta félsz kérdése, a váratlanul és bárhonnan támadó, fokozódó szorongás úgysem kerül el szinte senkit.
Forrás: innen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése