Létezik a Mikulás? / Joulupukki - puolesta

A kis Virginia O'Hanlon New Yorkban született 1889-ben. 8 évesen, mint sok-sok más kisgyerek, ő is azzal nyaggatta a papáját, hogy mondja meg, a Mikulás valóban létezik-e. O'Hanlon papa, miután megunta leánykája szűnni nem akaró kérdéseit, azt találta mondani, hogy írjon levelet a New York Sun-nak és kérdezze meg őket, mondván: "Ami a Sun-ban megjelenik, az úgy is van."

Virginiának nem kellett kétszer mondani. Azonnal tollat ragadott és levelet írt a Sun-nak. Szülei legnagyobb meglepetésére, Virginia választ kapott a napilap vezető újságírójától, Francis P. Church-től. A cikk a ma már híressé vált, Yes, Virginia, there is a Santa Claus (Igen, Virginia, a Mikulás valóban létezik) címet viselte.

"Kedves Szerkesztő,

8 éves vagyok. Néhány pajtásom azt mondja, a Mikulás nem létezik. A papám azt mondja, ha látom, hogy megjelenik a Sun-ban, akkor az úgy van. Tessék megmondani nekem az igazat, létezik a Mikulás? 

Virginia O'Hanlon"

"Kedves Virginia,

A kis barátaidnak nincs igaza. Ebben a szkeptikus világban már csak abban hisznek, ami szemmel látható. Úgy gondolják, amit a kis eszükkel nem foghatnak fel, az nem is létezhet. Virginia, minden embernek, legyen az kisgyermek vagy felnőtt, kicsi az értelme. Ebben a hatalmas Univerzumban az ember csupán egy kis hangya. Annyit fog fel ebből a hatalmas Mindenségből, amennyit az intellektusa elbír.

Igen, Virginia, a Mikulás létezik. Ugyanúgy létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és önfeláldozás. Ezek mind gyönyörűséget, örömöt visznek az életbe. Jaj, milyen sivár lenne az élet a Mikulás nélkül! Ugyanolyan szomorú lenne, mintha nem lennének Virginiák. Nem lenne gyermeki hit, költészet, romantika, hogy elviselhetővé tegye a létet. Semmi másban nem lenne örömünk, mint a száraz értelemben. A végtelen fény, mely a gyermekkort övezi, kihunyna.

Ne higgyünk a Mikulásban?! Ezzel az erővel ne higgyünk a Tündérekben se. Tudod, megkérhetnénk a papádat, hogy fogadjon fel embereket, akik Karácsony este a kéményeket figyelik. Hiába állna azonban minden kémény mellett egy őrszem, a Mikulást senki sem láthatja. És ez mit bizonyít? Semmit. A Mikulást nem láthatjuk, de ez nem jelenti, hogy nem is létezik. Látott már valaki tündetáncot? Bizony, az életben azok a legcsodálatosabb dolgok, amelyeket szabad szemmel nem lehet látni, amelyek létezését nem igazolja a tudomány.

Szét lehet szedni a kisbaba csörgőjét, hogy megnézzük, mitől csörög, ám a látható és a láthatatlan világ között olyan fátyol van, melyet a legerősebb ember sem tud széttépni. Csak a hit, a képzelet, a szeretet, a romantika képes pár pillanatra felvillantani a fátyol mögötti természetfeletti szépséget és ragyogást. Valóság mindez? Ó, Virginia, semmi más nem valóságosabb és maradandóbb. Igen, a Mikulás létezik és örökké létezni fog. Ezer év múlva, nem is, Virginia, több tízezer év múlva is boldogságot fog csempészni az igazi gyermekek szívébe.

 Boldog karácsonyt, Virginia!

 Francis P. Church."

 

 

 

Tämä kirjeenvaihto Virginia O’Hanlonin ja Francis P. Churchin välillä on vuodelta 1897. ”Sun” oli

sanomalehti.


”Hei Sun,

olen kahdeksan vuotta vanha. jotkut ystäväni sanovat: joulupukkia ei ole. Isä sanoo, että mitä Sunissa kirjoitetaan, on totta. Pyydän siksi että kerrot, onko joulupukki olemassa?”

Kirjeeseen vastaaminen oli päätoimittajalle niin tärkeää, että hän kirjoitti vastauksen itse. Yli puoli vuosisataa, aina siihen asti kunnes lehti lopetettiin vuonna 1950, lehti julkaisi tämän kirjeenvaihdon ja aina etusivullaan. Aivan oikeutetusti sillä päätoimittajan vastaus kuuluu kauneimpiin joulutarinoihin mitä ylipäänsä on olemassa.

”Rakas Virginia,

nuoret ystäväsi eivät ole oikeassa. He uskovat vain sen mitä näkevät; he eivät usko, että voi olla olemassa sellaista mitä he eivät voi käsittää. Ihmisen mieli on pieni, kuuluupa se sitten aikuiselle tai lapselle. Maailmankaikkeuteen se häviäisi kuin pikkuriikkinen hyönteinen. Ei sellaisen muurahaisen äly riitä ymmärtämään koko totuutta.

Niin, Virginia, kyllä joulupukki on olemassa. Aivan yhtä varmasti kuin on olemassa rakkautta ja jaloutta ja uskollisuutta. Sen takia että niitä on, meidän elämässämme voi olla kauneutta ja iloa. Miten pimeä maailma olisikaan, jos joulupukkia ei olisi!
Ei myöskään olisi Virginiaa, ei uskoa, ei runoutta – ei mitään, mikä tekee elämästä elämisen arvoista. Vain kaiken näkyvän kauniin varjo jäisi jäljelle. Lapsuuden valo, joka maailman valaisee, sammuisi. Joulupukki on olemassa. Muutenhan ei voisi uskoa satuihinkaan. Tietenkin voisit pyytää isääsi lähettämään jouluaattona ihmisiä pyydystämään joulupukin. Eikä kukaan näkisi joulupukkia – mitä se todistaisi? Ei joulupukkia kukaan noin vain näe. Se ei todista mitään. Tärkeimpiä asioita ei useinkaan näe. Esimerkiksi keijuja ei näe, kun ne tanssivat kuutamossa. Ja kuitenkin ne ovat olemassa. Näitä kaikkia ihmeitä ei pysty edes maailman viisain ymmärtämään, saati sitten näkemään.

Mitä sinä näetkin, ikinä et näe kaikkea. Voit avata kaleidoskoopin ja etsiä kauniita värikuvioita. Löydät vain muutaman värillisen palasen, et muuta. Miksi? Koska on olemassa verho, joka kätkee todellisen maailman, verho, jota ei voi edes maailman kaikki voima rikkoa. Vain usko ja runous ja rakkaus voivat sitä verhoa raottaa. Silloin sen alta kuin ihmeen kautta näkyy kauneus ja ihanuus. Voit sitten kysyä: ’Onko se totta?’ Virginia, mikään maailmassa ei ole enemmän totta ja varmempaa. Joulupukki elää, ja tulee aina elämään. Vielä kymmenen kertaa kymmenentuhannen vuoden päästä hän on olemassa, jotta lapset kuten sinä, täyttyisivät ilolla avoimin sydämin.

Hyvää joulua, Virginia,

Sinun
Francis P. Church.”