A sarki éjszaka (polar night) egy évenkénti időszak, amely alatt a nap nem emelkedik a horizont fölé. A jelenség a sarkkörökön és a magasabb földrajzi szélességeken fordul elő. Ha a fény nem hajlana el a légkörben, a sarkkör lenne annak a területnek a határa, ahol a nap középpontja a horizont alatt marad évente egy napra. Északon ez a téli napforduló (dec. 21 vagy 22) napjára esik. Hasonlóképpen a sarkkör a nyári éjféli nap (yöttömän yö, midnight sun) határa.
Manapság a napfelkeltét a nap pereme határozza meg, nem a közepe. A Nap hatalmas mérete és a fény elhajlása miatt a sarki éjszaka déli határa kb. 1 szélességi fokkal északra van a sarkkörtől. Finnországban, ez a határ Sodankylä déli oldalán húzódik.
Kibővített értelemben sarki éjszakának nevezik a sötét őszi-téli időszakot olyan helyeken is, ahol a nap rövid ideig a horizont felett tartózkodik.
A sarki éjszakai kirándulásnak megvannak a saját kihívásai. Hiszen a tél érkezését - a tavak és folyók befagyását, és a hóviszonyokat nehéz előre megjósolni. De a békés természet, a csend, és egy a sarki éjszakára jellemző téli világítás teszi az utazást emlékezetessé. A sarki éjszakára nem jellemző a kemény fagy, a leghidegebb téli időszak általában ezután utána kezdődik.
A kaamos kék tónusú félhomály, amikor a világ naponta legalább négy órán át kivilágosodik. A félhomályon kívül eső időszakokban sincs teljes vaksötétség. Amellett, hogy a hó visszatükrözi a hold fényét, az északi fények (revontulet) varázsa világítja meg az éjszakát.
Az északon telelő állatok alkalmazkodtak a napfény hiányához. A félhomály és a napfény hiánya inkább emberi problémák: a sötétség fáraszt, egyeseknek alvászavarokat okoz, mások olthatatlan vágyat éreznek az édesség iránt. Az emberekre negatívan hatással lehet, és a sötétség szezonális affektív zavart, depressziót, szezonális affektív fáradtságot okozhat. A kaamos egy remek alkalom a kikapcsolódásra és a regenerálódásra.
A sarki éjszaka ellentéte a nyári éjféli nap, és mindkettő jelenség a Föld pályájával és ferde forgásával kapcsolatos. Télen az Északi-sark elfordul a Naptól, és ezért árnyékban marad. Minél északabbra megyünk, annál hamarabb kezdődik a napfénymentes időszak, annál tovább tart, és annál sötétebb a félhomály.
A kaamos az Északi-sarkon tetőzik: a kék alkonyat már szeptember végén kezdődik és március közepén ér véget. Finnország legészakibb településén, Nuorgamban a Nap körülbelül két hónapig a horizont alatt rejtőzik, Sodankyläben a szürkület öt napon keresztül tart. Amikor az északon a legmélyebb sötétségben élünk a téli napforduló idején, a Déli-sarkon a nyáréji nap éjjel-nappal süt.