Mika Waltari: Szinuhe

Ki a Nílus vizét issza...

  Mika Waltari egyiptomi története az európai elitről

A 100 könyv, amit el kell olvasni mielőtt meghalsz lista első helyezettje. Nem véletlenül.

Finnországba érkezésünk után sokat hallottam erről a könyvről, és nagyon boldog voltam, amikor ráakadtam a magyar fordításra. Lelkesen belevetettem magam, de ez nem sokáig tartott. Az elején sehogy sem tudtam átrágni magam. Amikor pát év múlva a barátnőm felajánlotta, hogy megveszi, mert szerinte nagyon jó, újból hozzáfogtam, mondván: elolvasom és utána megkaphatja. Az első 200 oldal eléggé unalmas (kb.700 oldalas a könyv). Mások mondták, hogy egyszerűen lapozzam át.

 Én becsületesen végigolvastam. Lenyűgöző volt. Egész más kort tár elénk az író. Vele együtt visszasüllyedünk a múltba, és elmerülünk az akkori nagyvárosok, Théba, Babilon, Kréta lüktető világába, feltárulnak a fáraó arany házának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. 

Természetesen nem adtam neki a barátnőmnek. Megvettem neki karácsonyra. 

"Én, Szinuhe, írom e sorokat, Szenmutnak és asszonyának, Kipának a fia. Nem azért, hogy Kemet földjének isteneit dicsőítsem, mert az istenekből elegem van. Nem akarom dicsőíteni a fáraókat sem, mert megelégeltem az ő tetteiket is. A magam kedvére írom csupán. Nem keresem isteneknek és uralkodóknak kegyét, nem vezet félelem vagy jövő reménysége. Életemben oly sokat láttam és vesztettem, hogy nem gyötör hiábavaló félelem, és a halhatatlanság reményére éppúgy ráuntam, mint ahogyan ráuntam az istenekre és a királyokra."

Waltari regénye egy Szinuhe nevű orvos történetét meséli el, aki thébaiBabilonban és a minószi Krétán. Babilonban ismeri meg Mineát, a király egyik újonnan rabolt háremhölgyét, aki ráveszi, hogy szöktesse el onnan. Szinuhe ezt meg is teszi, és szerelemre ébred a krétai származású lány iránt. Ezért Hattin keresztül Krétára utaznak, hogy Minea felszabadulhasson istenének tett szüzességi esküje alól. Azon az éjszakán azonban, mikor erre sor kerülne, Mineát feláldozzák. 

Szinuhét végig elkíséri Kaptah nevű szolgája, akit egykor szintén zálogul adott Nefernefernefernek, de Szinuhével együtt ő is megszökött. Szinuhe az őt ért hatalmas veszteség miatt visszautazik Egyiptomba. Megismeri Meritet, a Krokodilfarok nevű kocsma tulajdonosnőjét, s vele is meghitt kapcsolatot létesít, mikor azonban Ehnaton az új fővárosba hívatja Szinuhét, a férfi szó nélkül elutazik. Ehnaton vallási reformjai végül megbuknak, és Szinuhe az, aki beadja a gyógyszernek mondott halálos mérget a fáraónak, mert a zavargásokban Meritet is megölték.

Szinuhe ezek után beletörődik a sorsába, vagyis örökké magányos marad. Tanúja lesz, amint egykori barátja, Horemheb elfoglalja a fáraói széket, aki száműzi Szinuhét, mert túl sokat tud az eddig történtekről. Az idős Szinuhe egyedül, a tengerparton, állandó őrizet alatt megírja életét. Néha ugyan Kaptah meglátogatta és Muti, a cselédasszony végül is Szinuhéhez költözött. A címszereplő teljesen egyedül maradt, azonban emberi tartását nem vesztette el. Ez volt a mű legfontosabb mondanivalója a II. világháborút túlélő emberek számára. Waltari alapos kutatást végzett a regény megírása előtt, és az eredmény egy történelmi szempontból is hiteles regény lett (bár egyes részletek a későbbi kutatások fényében már nem tűnnek hitelesnek, tekintetbe kell venni, hogy a regény 1945-ben jelent meg.)

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését és szeretné elolvasni innen letölthető.