Ki a Nílus vizét issza...
Mika Waltari egyiptomi története az európai elitről
A 100 könyv, amit el kell olvasni mielőtt meghalsz lista első helyezettje. Nem véletlenül.
Én becsületesen végigolvastam. Lenyűgöző volt. Egész más kort tár elénk az író. Vele együtt visszasüllyedünk a múltba, és elmerülünk az akkori nagyvárosok, Théba, Babilon, Kréta lüktető világába, feltárulnak a fáraó arany házának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete.
"Én, Szinuhe, írom e sorokat, Szenmutnak és asszonyának, Kipának a fia. Nem azért, hogy Kemet földjének isteneit dicsőítsem, mert az istenekből elegem van. Nem akarom dicsőíteni a fáraókat sem, mert megelégeltem az ő tetteiket is. A magam kedvére írom csupán. Nem keresem isteneknek és uralkodóknak kegyét, nem vezet félelem vagy jövő reménysége. Életemben oly sokat láttam és vesztettem, hogy nem gyötör hiábavaló félelem, és a halhatatlanság reményére éppúgy ráuntam, mint ahogyan ráuntam az istenekre és a királyokra."
Szinuhét végig elkíséri Kaptah nevű szolgája, akit egykor szintén zálogul adott Nefernefernefernek, de Szinuhével együtt ő is megszökött. Szinuhe az őt ért hatalmas veszteség miatt visszautazik Egyiptomba. Megismeri Meritet, a Krokodilfarok nevű kocsma tulajdonosnőjét, s vele is meghitt kapcsolatot létesít, mikor azonban Ehnaton az új fővárosba hívatja Szinuhét, a férfi szó nélkül elutazik. Ehnaton vallási reformjai végül megbuknak, és Szinuhe az, aki beadja a gyógyszernek mondott halálos mérget a fáraónak, mert a zavargásokban Meritet is megölték.
Szinuhe ezek után beletörődik a sorsába, vagyis örökké magányos marad. Tanúja lesz, amint egykori barátja, Horemheb elfoglalja a fáraói széket, aki száműzi Szinuhét, mert túl sokat tud az eddig történtekről. Az idős Szinuhe egyedül, a tengerparton, állandó őrizet alatt megírja életét. Néha ugyan Kaptah meglátogatta és Muti, a cselédasszony végül is Szinuhéhez költözött. A címszereplő teljesen egyedül maradt, azonban emberi tartását nem vesztette el. Ez volt a mű legfontosabb mondanivalója a II. világháborút túlélő emberek számára. Waltari alapos kutatást végzett a regény megírása előtt, és az eredmény egy történelmi szempontból is hiteles regény lett (bár egyes részletek a későbbi kutatások fényében már nem tűnnek hitelesnek, tekintetbe kell venni, hogy a regény 1945-ben jelent meg.)
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését és szeretné elolvasni innen letölthető.
Hú, ezt filmen láttam. Itt töprengtem, hogy olvastam-e, annyira ismerős volt a történet, de most jöttem rá, hogy amerikai filmen láttam. Bellám imádja az ókori egyiptomról szóló könyveket.
VálaszTörlésÉs egy finn szerző műve? Na erre még nem is figyeltem eddig.
Én nem láttam a filmet. Nem tudom, hogy szomorkodjak-e miatta. Jó volt?
VálaszTörlésMindenképp javaslom Bellának a könyvet. Ha az elején nem tudja átrágni magát, nyugodtan ellapozhatja:)
Jó volt, de már kb 20 éve láttam, csak ahogy olvastam itt Nálad a történetet, minden előjött. Szóval maradandó nyomot hagyott.
VálaszTörlésIlyen lassan indulós egyébént a Rózsa neve is, aztán meg letehetetlen.