2010. október 21., csütörtök

Finn érdekességek 2.

Rappiluodon silta- Rappiluotoi híd

Finnország történelme


A finnek őstörténetét számos talány övezi. A mai Finnország déli része valószínűleg már az utolsó jégkorszak előtt, kb. 13 000 évvel ezelőtt is lakott volt. A különböző korokból számos régészeti lelet került elő, ám az itt lakók nyelvéről nem lehet biztosat tudni. A sokáig uralkodó nézet szerint az ősfinn lakosság időszámításunk kezdete táján érkezett erre a területre, a mai felfogás szerint viszont már lényegesen korábban élt itt finnugor nyelvet beszélő népesség. 

          A keresztes hadjáratok idején, a XII. században Finnországot – önálló tartományként – Svédországhoz csatolták, s ezáltal a nyugati egyház részévé vált. 1323-ban, a pähkinäsaari béke során húzták meg először Finnország keleti határait. A nagy svéd király, I. Gusztáv (Kustaa Vaasa) idején Finnországot is elérte a reformáció, s az ország áttért a lutheránus vallásra. Mikael Agricola, a finn reformáció legnagyobb alakja, a finn irodalmi nyelv megteremtője 1548-ban fordította le anyanyelvére az Újtestamentumot. 

          A XVI. század végén Finnországban kitört a buzogányháború (nuijasota) néven ismert parasztfelkelés. A svéd birodalom aranykorában, a XVII. században Finnországban számos várost alapítottak, s ekkor nyitotta meg kapuit az első egyetem, a Turkui Akadémia (1640). A kor háborúi ugyanakkor mérhetetlen szenvedést okoztak a finn népnek is. A nagybirodalom korszaka a nagy északi háború (1700–1721) során ért véget, melynek következményeként Finnország keleti részei Oroszországhoz kerültek. 

  1809-ban Finnországot nagyhercegségként az Orosz Birodalomhoz csatolták, s viszonylag széles körű autonómiát kapott a belügyek terén, a külügy és a hadügy viszont Oroszországhoz tartozott. I. Sándor uralkodása idején Helsinkit tették meg fővárosnak, s az egyetemet is áttelepítették ide, ezzel is hangsúlyozva a Svédországtól való távolodást.
          A XIX. század közepe táján Finnországban egyre fontosabbá vált a nemzeti kérdés, amely elsősorban a finn nyelv helyzetének javítására tett kísérletekben mutatkozott meg. Az 1860-as években a finn nyelv elvben a svéddel egyenrangú hivatali nyelvvé vált (a gyakorlatban a finn nyelv helyzete csak lassan javult), s ugyanebben az időben bevezették az önálló finn pénzt, a márkát is. Megélénkült a gazdaság, fejlődésnek indult a közlekedés, s kezdett megszilárdulni a finn nyelvű oktatási rendszer.
          Finnország kedvező helyzete 1899-ben megváltozott, amikor II. Miklós cár kiadta az ún. februári manifesztumot, amely jelentősen korlátozta a finnek jogait. Ekkor kezdődött az elnyomás első szakasza, amely az 1905-ös nagy sztrájkig tartott. 1906-ban megújították a finn parlamenti rendszert, s Európában először a nők is választójogot kaptak. 1908-ban kezdődött az elnyomás második szakasza, amely az orosz forradalomig, ill. Finnország függetlenné válásáig tartott. 

Finnország 1917. december 6-án vált független állammá. A kezdet egyáltalán nem volt könnyű: 1918 elején a fehér- és a vörösgárdisták között polgárháború tört ki. A fiatal társadalomban sokáig mély nyomokat hagyó polgárháború a Mannerheim vezette fehérek győzelmével zárult. 1919-ben az ország első elnökévé K. J. Ståhlberget választották. Vezetésével számos fontos törvényt hoztak, s a független Finnország helyzete kezdett megszilárdulni.
          A második világháború mélyen érintette Finnországot. Az 1939–40-es téli háborúban (talvisota), és a háború 1941–44-es folytatásában (jatkosota) a Szovjetunió ellen viseltek hadat; 1944–45-ben Lappföldön a németek ellen folyt háború, melynek eredményeként kiűzték a német katonákat Finnország területéről. A béketárgyalások során Finnország elvesztette karjalai területei egy részét, valamint északi kikötőjét, Petsamót, és súlyos háborús jóvátétel megfizetésére kényszerült.
      
    Finnország és a Szovjetunió 1948-ban barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt (YYA-sopimus) kötött; a finn gazdaság fejlődésnek indult, s a politikai helyzet is stabilizálódott J. K. Paasikivi (1946–1956) és Urho Kekkonen (1956–1981) elnöksége idején. Finnország az északi semleges demokrácia és a jóléti társadalom országává vált. 1952-ben Helsinkiben rendezték az olimpiát, 1955-ben Finnország az ENSZ és az Északi Országok Tanácsa tagja lett. 

          A 1990-es évek elején, a Szovjetunió összeomlása után Finnország súlyos gazdasági válságot élt át, a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. Az ezredfordulóra úgy tűnik, sikerült felülkerekedni a válságon, nem utolsósorban a világhírű finn telekommunikációs cégek nagymérvű fejlődése révén.
          1995-ben Finnország az Európai Unió tagja lett, 2000 tavaszán pedig Tarja Halonen személyében elsőként került az ország élére női köztársasági elnök.

3 megjegyzés:

  1. Tiszta Osztrák- Magyar Monarchia: Azt viszont egyáltalán nem tudtam, hogy Finnországot ilyen jelentős mértékben érintette az oroszok bukása. :S
    Valami olyasmi rémlik, hogy a hivatalokban dolgozóknak svédül is kell tudniuk. Ez igaz?

    VálaszTörlés
  2. Hát bizony elég sokat szenvedett ez a nép (is).
    Kétnyelvű az ország. Minden két nyelven van, sok városban még az utca nevek is. A hivatalokban is lehet svédül intézni az ügyeket. Felsőben kötelező a svéd nyelv. A patikai (ott dolgozom)újság is kétnyelvű. Van svéd TV csatorna. Most voltam a két nagyobb gyerkőccel moziban,először láttunk feliratos filmet.Két felírat volt: finn és svéd. (Egyébként csak a gyerek filmeket szinkronizálják. )
    Tamperében elég kevesen beszélnek svédül, de délen Turkuban, Helsinkiben már többen. Ålandon (Finnország és Svédország között, a Botteni-öbölben elhelyezkedő, Finnországhoz tartozó több mint 6500 szigetből álló szigetcsoport) szinte csak svédek anyanyelvűek laknak. Egy szlovák ismerősöm, csak akkor kapott állandó munkaviszonyt egy helsinki kórházban, amikor levizsgázott svédből.
    Én is most fejeztem be egy gyógyszertári logisztikai sulit, ahol kell a svéd és még egy külföldi nyelv )angol). Szerencse, hogy nem vették szigorúan, és mivel az anyanyelvem magyar, ezért abból nem kellett vizsgáznom. Kaptam nagyon jó kis nyelvkönyvet, cd-vel, feladatokkal. Talán, majd amikor a gyerekeim is elkezdik 8.-ban a svédet és is belenézek.

    VálaszTörlés
  3. Valami ilyesmire gondoltam. Mármint ez rémlett nemzetközi jogból. Megmarad az emberben, ha egy országban kötelező a szomszéd ország nyelve is. Egyébként a feliratos filmek nagyon jók lehettek. Nekem újabban teljesen lefagyott az agyam angolból.Még jó, hogy dvd-én lehet feliratosan nézni filmeket, mert lassan elfelejtem az angolt. Arról már ne is beszélve, mennyire megváltozott az a nyelv.
    Akkor Te egy csomó nyelven beszélsz, vagy legalábbis értesz? Klassz!

    VálaszTörlés