A raclette-et Svájcban a múlt évszázad végén „fedezték fel”. Wallis szőlőhegyein a szüret végén már igencsak csípős hideg volt, szívesen ettek volna valami meleget.
Minthogy a svájci hegyek telis teli vannak tehenekkel, a kamrák és pincék mindig dugig vannak finomabbnál finomabb sajttal. A szüretelők igencsak vágytak a melegre, az elvégzett munka után a szőlővesszőből tüzet raktak, a magukkal vitt sajtot pedig kés hegyére tűzték és a parázs fölé tartották. A megolvadt sajtott hosszú kenyérkaréjra folyatták, a kenyeret körbeadták. Így kívül-belül felmelegedtek. És közben „feltalálták” a raclette-et.
A raclette-et mindenki szereti, aki a sült sajtnak és a jó társaságnak nem ellensége. Mert a raclette lényege, hogy az asztalt körbeülve mindenki magának, saját ízlése és étvágya szerint készíti el a finom vacsorát. A legfontosabb persze a sajt, de jó egy kis héjában fõtt burgonya, pirított baguette, csemegeuborka és gyöngyhagyma, de lehet variálni sonkával, olajbogyóval, gombával, spárgával, almával, körtével, sőt egy kevés dióval is.
Alig kell előkészíteni valamit – csupán a hozzávalókat kell az asztalra tenni, no meg a Raclette-sütőt – és máris kezdődhet a sütés. Nincs elrontott étel, nincs izgalom és aggódás, a kapkodás is elmaradhat… Ha együtt a társaság, indulhat a lakoma!
A gyerekek is imádják, bár a zöldségekért nincsenek nagyon oda. Élvezettel rakosgatják, forgatják a falatokat és várják, hogy mikor lesz kész.
Ezúttal baconbe tekert csirkemellet sütöttünk, természetesen makkarát, gombát, cukkinit, hagymakarikákat és piros kaliforniai paprikát paprikát. Legnagyobb bánatunkra idén nem kaptunk magyar zöldpaprikát sehol. Főtt burgonyával, gyöngyhagymával, salátával ettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése